|
Csicsörke (Serinus serinus)
 11cm,
kistermetű, sárgás tollazatú, sötéten sávozott madár. Rövid csőre
tömzsi, farcsíkja élénksárga. A hím homloka, szemöldöksávja, torka
és begye zöldessárga. A tojó sűrűbben sávozott, alul szürkésebb,
felül barnásabb. Rövidebb csőre, sötét színű farka, melyen nincs
sárga folt és sűrűbben sávozott alsó oldala különbözteti meg a csíz
tojójától. A fiatalok sűrűn sávozottak, farcsíkjuk nem sárga. Röpte
gyors és hullámos. Nászrepüléskor merőlegesen száll felfelé és
körözve ereszkedik le. Röptében csicsergő hívó hangon szól, éneke
gyors csicserékelés, mintha apró üvegdarabokat csörgetnének.
Elsősorban a települések lakója, ahol főleg kertekben, parkokban,
temetőkben és utcai fasorokban fészkel. Különösen olyan helyeket
részesíti előnyben, ahol néhány örökzöld növény is található. A
településekkel határos gyümölcsösökben, szőlőkben, erdőszéleken
ugyancsak megtaláljuk. Zárt erdőkben nem fészkel. A hímek április
elején már intenzíven énekelnek, néha denevérszerűen széttartott
szárnyakkal nász repülnek. Fészkelése április 20. körül kezdődik.
Első fészekalja általában május elejére válik teljessé. Második
költésére vonatkozó ismereteink hiányosak. Költését júniusban is
több esetben megfigyelték. Egészen kései költések is
előfordulhatnak. 1989. július 31-én észlelték költését
Karancslapujtőn (ROZGONYI 1991), 1980. szeptember 1-jén Miskolcon
eleséget ”kolduló” fiókát figyeltek meg. 1988. szeptember 11-én
Mesteriben (Vas megye) még fészekben lévő fiókákat etető öregeket
láttak.
Kicsiny, csészeszerű fészkét vékony gyökerekből és más növényi
anyagokból, többnyire ágvillába, ágcsomóba építi. Belsejét tollakkal
vagy nyárfapehellyel puhára béleli. A fészket a tojó egyedül
készíti. A hím mindenhová elkíséri, s amíg a tojó fészekanyagot
gyűjt, addig vagy a közelben énekel, vagy dürgő pózban szárnyait
leengedve, ide-oda forogva, énekelve ”táncolva” követi párját.
Minden költés alkalmával új fészket épít. A fészkek talajtól mért
távolsága 1-10 méter között mozog. Tojásainak száma 4-5. Csak a tojó
kotlik, az utolsó tojás lerakásától kezdődően. A hím a költés ideje
alatt eteti a tojót és többnyire a fészek közelében énekel. A fiókák
13-15 nap múltán kelnek ki és 13-15 napig tartózkodnak a fészekben.
Mindkét szülő etet még a fiókák kirepülése után is. Egyes
megfigyelések szerint (KASZA 1986) ezután a tojó újabb költésbe
kezd, a fiatalokkal a hím marad együtt. Túlnyomórészt apró magvakkal
táplálkozik, melyeket kórókról, kerti veteményekről,
gyomnövényekről, illetve a földről szed össze. Előszeretettel
fogyasztja a kék nefelejcs, a pásztortáska, a kerti és a mezei
sóska, a nagy útifű és a tyúkhúr termését. Rendszeresen eszi a
fekete üröm, parlagfű magvait is. Költésidőben és az őszi időszakban
főleg a gazosokat látogatja és a tömegesen előforduló növényfajok
(disznóparéj, katángkóró stb.) termését eszi.
Hazánkban általánosan elterjedt madárfaj. Tavasszal általában
március végén érkezik vissza. Ősszel kisebb-nagyobb csapatokban,
sokszor más magevőkkel (tengelic, kenderike) társulva kóborol.
Általában október második felében vonul el. Enyhe teleken szórványos
áttelelők előfordulnak. A gyűrűzések szerint területű, azaz
többnyire régi költőterületére tér vissza a következő években is.
Magyarországon gyűrűzött példányai Máltán, Horvátországban,
Görögországban és Lengyelországban kerültek kézre. A telet a
Földközi-tenger mellékén tölti. Hazai állománya stabil. Fészkelését
a kedvezőtlen időjárás gyakran károsítja. Lakott területek közelében
a kóbor macskák is tönkreteszik fészkét. Esetenként járművek is
pusztulását okozzák.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. |
