|
Csuszka ( Sitta europaea)
 A
legészakiabb területek kivételével egész Európában, Észak-Afrika
egyes részein, valamint Kis-Ázsiától a Csendes-óceánig elterjedt.
Magyarországon a sík, domb-és hegyvidéki erdőkben, hullámtereken
mindenhol megtalálható. Öreg lomberdők, elegyes erdők, ritkábban
tűlevelű erdők fészkelője. Megtelepszik arborétumokban, nagyobb
városi parkokban, erdő közeli kertekben is. Odúját március elején
néha már februárban kiválasztja. Az odúban költő kis énekes madarak
közül a legkorábban kezdi a fészkelést. Néha már március végén,
általában azonban április első felében rakja le tojásait.
Június elején az állomány kisebbik része másodszor is költhet.
Természetes vagy mesterséges fészekodúkban költ. (Kókán a
Felső-hegyen és a Malomárok területén lévő odútelepünkön minden
évben költ 1-2pár) A csuszka által elfoglalt odút már messziről meg
lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztva leszűkíti
azt. A szabadonhagyott kissé ovális bejárónyílás magassága 31-33mm,
szélessége 28-30mm. Ha mesterséges odút választ, akkor is
körbetapasztja a bejárónyílást. Ilyenkor a nyílás körüli belső
részekre vagy a tető hézagaihoz ragaszt sárcsomagokat.
Legszívesebben a 15-20 méter magasan elhelyezkedő természetes
odúkban költ, de megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett
mesterséges odúban is. Fészekanyagként fakérget, háncsot és
leveleket hord össze. Kedveli a barkócafa pikkelyesen leváló vékony
kérgét. Fészekalja 6-9 tojásból áll. A tojó az utolsó tojások
lerakása után kezdi a kotlást és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák.
Háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt
marad a család és a szülők vezetésével a fészek közelében
táplálkoznak.
A harkályokhoz és a fakuszokhoz hasonlóan főleg a fák törzsén és
ágain keresi táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. A
harkályokhoz képest a csuszka gyakrabban keresgél a vékonyabb és
magasabban lévő ágakon. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban.
Tölgyesben gyűjtött 3692 zsákmányállat elemzése alapján a költési
időszakban fő táplálékát a lombozatban élő mezeipoloska-lárvák és a
különböző hernyófajok alkotják. A táplálékminták nagy számban
tartalmaztak iszapszúnyogokat, bársonylegyeket és fúrólegyeket is.
Kisebb mennyiségben bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy-és
ormányosbogarak), pókokat, hártyásszárnyúakat, fátyolkákat is
fogyaszt (Csorba 1983, Vanicsek 1986, Török és Csorba 1986, Csorba
és Török 1988, Török 1992, 1993).
Ősszel és télen az állati eredetű zsákmány mellett magvak és bogyók
is gyakrabban szerepelnek táplálékában. Ebben az időszakban a
cinegékkel közös csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a
költőterületük közelében maradnak. Az őszi és a téli időszakban
kéregrepedésekbe, ághajlatokba, ágvillákba magokat, terméseket rejt
el. Állandó madár, a párok télen sem válnak szét. Egész évben a
fészkelőhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a
fajtársaikkal szemben. Hazai állománya stabil. Speciális
táplálkozásmódja miatt erdőgazdaságilag jelentős. B típusú
fészekodúk kihelyezésével telepíthető. Télen gyakran megfigyelhetjük
a madáretetőknél is, ahol napraforgóval etethetjük.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. |
