|
Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
 23
cm, tollazata fekete-fehéren tarkázott. Nagy vállfoltja fehér,
sapkája fekete. Fehér arcoldalán összefüggő fekete sáv nyúlik a
tarkóig. Has oldala fehér, az alsó farkfedők élénkpirosak. A hím
tarkóján élénk piros folt. A tojó fején nincs piros szín, a fiatalok
egész fejteteje piros. A földön ritkán látható, de rájár a
mesterséges madáretetőkre. Hangja hangos, éles ”tcsikk” vagy ”tükk”.
Kúszás közben sokszor minden szökkenéskor hallatja. Sokkal
gyakrabban szól, mint a hasonló hangú kis fakopáncs. Tavasszal a hím
és tojó egyaránt dobol a visszhangzó száraz ágakon. Hegy-és
síkvidékeink erdei élőhelyein költ, de gyümölcsösökben, nagyobb
erdei parkokban, város-és faluszéli kertekben is előfordul. Nem
kötődik erdőtípushoz, de előnyben részesíti a fenyővel elegyes
élőhelyeket.
Odúját különböző fafajokba készíti. Élő és korhadt, kiszáradt fákban
egyaránt megtalálhatók fészekodúi. Évente egyszer költ, esetenként
pótköltése is lehetséges. Nászidőszakban a hím jellegzetesen dobol a
száraz ágakon és ágcsonkokon. Újabban többen megfigyelték, hogy fém
villanyoszlopon is dobolt 1-1 példány. A revír területén több doboló
helye is van, időnként a tojó is dobol. Revírjén belül több odút
készít. A tojóval együtt választja ki a fészkelésre
legalkalmasabbat. Többnyire minden évben új odút váj vagy egy
korábban megkezdettet fejez be. Az odú a földtől mért magassága
rendszerint 1-3 méter, de 12 méter magasan is előfordul. Mélysége
20-25 cm, alja felé jellegzetesen kiöblösödik. Bejárata 45-49 mm
átmérőjű. Ritkán elfoglalja a mesterséges fészekodút is, amelynek a
nyílását számára megfelelő méretűre tágítja.
Komoly fészek konkurense lehet a seregély, amely alkalmanként még a
fiókás fészkét is kifosztja, a fiókákat kidobálja vagy egyszerűen
ráépíti saját fészkét, igy azok az odúban pusztulnak el. A tojó 6
tojását az odú alján levő faforgácsra rakja, naponta 1-et tojik. A
kotlás a fészekalj teljessé válásakor vagy 1-2 nappal előtte
kezdődik meg és 14-16 napig tart. A fiókák kb. 20 napos korukban
válnak röpképessé. Kirepülés után- többnyire június közepén, még
két-három hétig, sokszor hosszabb ideig is együtt marad a család.
Fatörzseken, vastagabb ágakon, ritkábban vékony gallyakon vagy a
talajon keresi táplálékát. Ha sok a hernyó, rendszeresen látható a
vékony ágakon, ahonnan a leveleken lévő hernyókat eléri. Az őszi-
téli-kora tavaszi időszakban gyakran táplálkozik a kéreg alól, vagy
vés a farészben mélyebbre az ott élő farontó rovarok után. Ez a
viselkedési forma közvetetten azt is elősegíti, hogy a paraziták
(pl. fürkészek) könnyebben tudják megtámadni a farontó rovarokat,
mivel a lehántott vagy elvékonyított kéreg védőhatása kisebb. A téli
időszakban gyakran fogyaszt csonthéjas gyümölcsöt, makkot,
fenyőmagot és egyéb terméseket. Rájár a téli etetőkre is és szívesen
eszi a napraforgómagot.
A költési időszakban inkább a fatörzs vagy az ágak felületén élő
rovarokat, bogarakat fogyasztja. 6305 táplálékállat alapján ilyenkor
főleg levéltetvekkel, lomfogyasztó hernyókkal, ló szúnyogokkal,
kaszáspókokkal és különböző hártyásszárnyúakkal eteti fiókáit. A
kemény növényi részeket (pl. makk, dió, mogyoró, fenyőtoboz) vagy az
erősen kitinizált állatokat (pl. szarvasbogár) ágvillába,
kéregrepedésbe szorítva töri fel. A táplálkozó hely alatt
felhalmozódó maradványok árulják el ezeket a helyeket
(harkály-műhely).
Országos állománya pontosan nem ismert. A balkáni fakopáncs hazai
megtelepedése után (a 30-as, 40-es években) egyedszáma csökkent az
urbanizált* élőhelyeken. Télen nem vonul el, de kóborol, viszont
soha nem megy messze előző évi költőhelyétől. Gyakran alkot a
cinegékkel, fakuszokkal, csuszkákkal vegyes csapatokat.
Magyarországi állománya stabil. A nagyüzemi erdőgazdálkodás
valamennyi harkályfaj életterét szűkíti, fészkelési lehetőségét
csökkenti. Téli időszakban főtt szalonnával (sótlan!), faggyúval,
napraforgóval, az ágakra függesztett kukoricacsővel etethető.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. |
