|
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)
 14cm.
A hím és a tojó farka minden tollazatában élénk rozsdavörös. Nyáron
a hím feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja
fehéres. Hasa világosabb szürke. Tollazata ősszel világosabb,
szárnyfoltja alig látszik. A tojó tollazata barnásabb. Hívó hangja:
”fid, csak-csak-csak”. Éneke egyszerű, de kellemes. Háztetőn,
kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő ponton énekel. Költ
kőbányákban, szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Évente
rendszerint kétszer, áprilisban és júliusban költ, de néha
előfordul, hogy háromszor nevel fiókát.
A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban kialakítják
a revíreket. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelő helyre
térnek vissza. A tojók néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba
állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, fali
üregbe, gerendára, üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges
odúba (C típus) A fészek építése 6-8 napig tart, anyaga növényi
részek, fűszálak. A csészét tollakkal, szőr-és gyapjúszálakkal
béleli. A tojások száma rendszerint 5, a második költéskor általában
4. A kotlási idő az időjárástól függően 12-17 nap között változik.
A költést követő
napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a
fiókákkal. Később már mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora
reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta
80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek
eleséget. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket,
ilyenkor szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák
prédájaként ebben az időszakban. Elsősorban rovarokat és pókokat
eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon
ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog.
A fiókák táplálékát RÉKÁSI (1991) Pannonhalmán vizsgálta. Az életkor
növekedésével emelkedett a bogarak és csökkent a hártyásszárnyúak,
illetve a lepkék száma. Az első költésbeli fiókák táplálékát az
áprilisi cserebogár és a vetési pattanóbogár lárvája, valamint a
mezei tücsök jellemezte, de előfordult a gabonafutrinka, széles
szipoly és a sáros hátú bogár is. Őszi vonulása idején a feketebodza
érett bogyóit fogyasztják. Állománya az utóbbi években emelkedett.
Vonuló madár. Márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről, kedvező
időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban is kezdődhet. Az őszi
vonulás ideje szeptember-október. Kis számban, de rendszeresen
akadnak áttelelők is. A vonulók Dél-Európában telelnek.
Védett madár, természeti értéke 25 000 Ft. |
