|
Karvaly (Accipiter nisus)
27-37 cm, a tojó sokkal nagyobb, mint a hím.
Valamennyi kisebb termetű ragadozó madártól megkülönbözteti rövid,
kerek szárnya és hosszú farka. Az öregek melle és hasa hullámos
vonalakkal sűrűn keresztsávozott. Csőrük kicsi, szemük és hosszú
lábuk sárga. A hím hátoldala és a fejtető sötét palaszürke, arca
rozsdaszínű, tarkóján világos folt látható. Melle és hasa
vörösesbarnán keresztsávozott. A karvaly tojó hasonlít a héjához, de
az utóbbi jóval nagyobb, farka viszonylag rövidebb és alsó farkfedői
fehérek. A fiatalok barnásak, alsó felük szélesebb keresztsávokkal
és kevésbé szabályosan mintázott.
A karvaly ugyanolyan vakmerő, ügyes ragadozó,
mint a héja. Mesterien siklik a fák és bokrok között, rendszerint
egészen alacsonyan. Hirtelen felemelkedve áldozatára mindig felülről
vág le, olyan erővel és sebességgel, hogy prédáját ritkán szalasztja
el. Főleg verebet és más kisebb madarat zsákmányol. Repülése: néhány
gyors szárnycsapás, majd hosszabb siklások váltakozása.
Költés idején sokféle hangon szól: ”ki-ki-ki”
vagy ”kü-kü-ki”stb.. Magyarországon a zárt erdőkben kis számban
költ. Kedveli a fenyveseket, sík és dombvidéken egyaránt. Az
Alföldön a bokrosokkal, ritkás facsoportokkal tarkított területeken
mindenütt megtalálható. Májustól július végéig tart a kotlása és
fiókanevelése. Évente egyszer költ, de a fészekalj korai pusztulása
esetén pótköltése is lehetséges. Fészkét vékony száraz ágakból maga
építi. A belső csészét finom anyagokkal béleli. A fészekanyagot a
hím hordja és a tojó építi be. Fészke általában alacsonyan 6-10
méter magasságban van, a fatörzs mellett vagy egy vastag ág tövében,
nagyobb ágvillában. Fészekalja 3-8 legtöbbször 4-6 tojásból áll. A
kotlás 35 napig tart. A fiókák kikelése után a tojó őrzi őket, a hím
pedig vadászni jár. Az elfogott madárzsákmányt a hím valamelyik
tépőhelyén megkopasztja és csak ezt követően viszi azt a fészekhez.
A tojó apró falatokra tépi a zsákmányt és úgy eteti a fiókákat,
melyek négyhetes korukban elhagyják a fészket. Kirepülés után a
szülők vadászni tanítják őket.
Szinte kizárólag a saját maga által elfogott apró
madarakkal táplálkozik. A leggyakoribb zsákmányállata a házi és
mezei veréb, a citromsármány és más pintyfélék. Télen a madáretetők
környékén a gyakori széncinegét is megfogja. A tojó nagyobb mérete
miatt a gerléket is képes elfogni. Annak ellenére, hogy télen
nagyobb városainkban, falvakban is rendszeresen lehet látni, költési
időben meglehetősen rejtett életet él. A kis létszámú hazai fészkelő
állomány az elmúlt években kismértékben emelkedett. A Kóka környéki
erdőkben kb. 2-3pár költ rendszeresen. A hazai állomány valószínűen
állandóan nálunk tartózkodik. Télen az északról érkezőkkel létszáma
megnövekszik, amit az is bizonyít, hogy számos gyűrűzött madarat
fognak itt el. Eddig Finnországból, Észtországból, Lettországból és
Oroszországból érkező példányok kerültek meg nálunk. Magyarországon
jelölt madarakat Oroszországban, Lengyelországban és Finnországban
találtak.
Mivel kizárólag apró madarakkal táplálkozik,
korábban súlyosan mérgeződött a zsákmányállatok fogyasztotta
rovarokon keresztül felvett különböző vegyszerektől (DDT és HCH
szerek). Ez okozta egész Európára kiterjedő jelentős
állománycsökkenését. E vegyszerek használatának csökkentése miatt ma
már ilyen módon nem veszélyeztetett. Ennek ellenére, szinte minden
fészekben található egy-egy záptojás. Gyakran fészekfosztogató
emlősök, illetve madarak prédájává válnak tojásai vagy fiókái. A
héja ínséges időben szintén zsákmányul ejtheti (BAGYURA és HARASZTY
1994). Sokszor előfordul, hogy zsákmánya üldözése közben ablaknak
vagy másnak repül és elpusztul. Hazánkban 1982 óta teljes védelem
alatt áll.
Védett madár, természetvédelmi értéke
50
000 Ft.
|
