|
Sárgarigó (Oriolus oriolus)
 Testhossza
24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege
56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének
többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott.
A
fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezetük ellenére a
lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes
flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles
kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig
igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár.
Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal
is. Egész
Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye,
ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van. A
rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a
cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával
hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz. Trópusi
rokonai között nektárfogyasztók is vannak. Kosárszerű fészkét
mesterien szövi lombos fák ágvillájába. Csak a peremet erősíti az
ágvillába, a fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből
építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag
rafiát (tejeszacskó-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér
alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a
majdnem teljesen csupasz és vak[1] fiókákat a szülőpár együtt
táplálja. Rendszeres fészkelő, a Kárpát-medencébe a vonuló madarak
közül legutolsóként, májusban érkeznek és augusztus végén,
szeptember elején már távoznak is. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb
részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25
000 Ft.
forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rgarig%C3%B3 |
