|
Szajkó (Garrulus
glandarius)
 Testhossza
34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege
140-180 gramm. A tojó kisebb mint a hím. Rövid erős csőre van. A
Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata
rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó
farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül
szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép
fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi
állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait.
Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon
változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke.
Kitűnő hangutánzó,
élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló
mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is.
Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a
kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára
az erdő minden vadja figyel. Európában, Ázsiában és Afrika
északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű
erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység,
dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol
kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak.
Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé
szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és
tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él
meg, lételeme a tölgy vagy bükk jelenléte. Táplálékgeneralista.
A lehetőségeken
belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik,
de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat,
az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a
növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok
dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan
begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a
rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s
ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a
magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást.
Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula,
alma, szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az
étlapján. Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17
napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a
fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt
elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a
tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg
tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét.
Gallyfészkét
gyökerekkel, növényi szálakkal béleli. Magyarországon rendszeres
fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba
verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat. Tavasszal és nyáron
ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon,
szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban
található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása
miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő
őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre.
Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának
apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges.
Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas
területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez,
állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Magyarországon nem védett. Vadászható
augusztus 1. és február 28. között. Az apróvadas vadászterületeken,
az apróvad szaporodási időszakában a vadászati hatóság külön
engedélyével gyéríthető.
forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szajk%C3%B3 |
