|
Szürke légykapó (Muscicapa striata)
14 cm. Egyenes testtartással üldögél az ágak
hegyén. Hátoldala szürkésbarna, fejteteje sötéten pontozott. Fehéres
mellén vékony, hosszanti sávozás. Szárnyát és farkát gyakran
meglebbenti. Leshelyéről gyors libbenéssel vág a repülő rovarokra,
majd visszaszáll pihenőhelyére. Hangja vékony, kissé érdes ”szi-szi”.
Éneke gyorsan hangzó, magas ”szip-szip-szii-szitti-sziszi”.
Magyarországon a sík- és dombvidéken általánosan elterjedt, de sehol
sem gyakori. Ritkás, öregebb állományú erdőkben, hullámtereken-
különösen ahol csonkolt füzek is vannak-, parkokban, kertekben,
szőlőhegyeken, temetőkben telepszik meg. Az erdőkben többnyire a
tisztások, nyiladékok környékét választja. Rendszeresen látható a
Balaton parti üdülők kertjében. Nem kerüli az ember közelségét,
városokban, falvakban is fészkel, ilyen helyeken nagyon bizalmasan
viselkedik. Azon kevés madárfajok közé tartozik, amelyik az alföldi
nemesnyár-ültetvényekben is megtelepszik.
Évente egy, ritkábban két alkalommal költ,
először májusban. A hímek többnyire néhány nappal a tojók előtt
érkeznek, de előfordul, hogy a pár egyszerre jelenik meg a
költőhelyen. Ha tojó érkezik a revírbe*,
a hím hangosan énekelve és fáról fára szállva mutatja a
fészekhelyeket. Minden egyes kiválasztott helyre leszáll és halkan
énekelve hívja a tojót, amely végül kiválasztja a számára
megfelelőt. A hím a fészeképítés után már alig vagy egyáltalán nem
énekel. A fészek elhelyezése rendkívül változó. A földtől mért
magassága hazánkban többnyire 2-6 m, de külföldi adatok szerint akár
22 méter is lehet. Gyakran költ épületek alkalmas zugaiban,
zsalugáterek mögött, présházak gerendáin, fali üregekben vagy a
füstifecske elhagyott fészkében. Ritkán elfoglalja az eresz alá
helyezett félig nyitott C típusú odút is. A fészket a tojó többnyire
maga készíti, az építéssel 4-6 nap alatt készül el. A fészek anyaga
növényi szálak, finom gyökerek, faháncs és kéregdarabkák,
pamutszálak, tollak, moha, amely esetenként hiányozhat. Mindezekhez
pókhálószövedéket kever. A csészét szőrszálakkal, gyapjúval béleli.
A meglehetősen laza szerkezetű alkotmány többnyire félig vagy
teljesen szabadon helyezkedik el. A fészekalj 3-5, ritkán 6 tojásból
áll. A fiókák 11-13 nap alatt kelnek ki. A fiatalok 12-14 napos
korukban hagyják el a fészket.
Elsősorban repülő rovarokat, főleg nagyobb testű
kétszárnyúakat, szúnyogokat, darazsakat, apró bogarakat zsákmányol,
de a tavaszi érkezést követően és az őszi vonulás idején- különösen
hűvös reggeleken, gyakran a földön ugrálva is vadászik, vagy a fák
törzséről és ágairól szed le rovarokat. Esős, hűvös napokon, de néha
táplálékban gazdag, meleg időjárás mellett is hord a fiókáinak
bogyókat, gyümölcsöt (pl. fekete bodza, veresgyűrű som,
madárcseresznye, zselnicemeggy, fagyal, földiszeder) (GLUTZ és BAUER
1993). Az őszi vonulás idején szintén fogyaszt bogyótáplálékot.
Hazai állománya SCHMIDT E. megfigyelései szerint
az utóbbi évtizedekben megfogyott. Sok helyen eltűnt azokból a
városi parkokból, temetőkből is, ahol korábban rendszeresen
fészkelt. Többnyire április második felében érkezik, az őszi vonulás
augusztus elején indul. Kedvező időjárás esetén az utolsó példányok
csak október elején tűnnek el. Telelőterülete Afrikában, a
Szaharától délre található. Hazánkon észak-északkelet felől érkező
példányok is átvonulnak. Európában az úgynevezett csökkenő számú
fajok kategóriájába tartozik. A folyóink hullámterében az öreg erdők
kitermelése csökkenti élőhelyeit. Mesterséges fészekodú segítségével
(C típus) városi kertekben, szőlőhegyeken álló házak, présházak
ereszei alatt is megtelepíthető. Elfogadja a füsti fecske részére
kihelyezett műfészket is. Kókai fészkelő állománya pontosan nem
ismert, néhány párra tehető.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25
000 Ft.
|
