Jelmagyarázat:

	Nálunk költ		Téli vendég
	Állandó madarunk		Vonuló madár

Tengelic (Carduelis carduelis)

12 cm. A hím és a tojó hasonló. Feje kárminpiros, fekete és fehér színekkel mintázott. Fekete szárnyán széles aranysárga szalag húzódik. Háta fahéjbarna, farcsíkja fehéres. A fiatalok feje és hátoldala sárgásszürke, barnás mintázattal. Röpte hullámos és csapongó. A költési időt kivéve csapatosan jár. Hazánk sík és dombvidékein általánosan elterjedt faj. A zárt erdőket kerüli. Fészkét inkább parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben, kertekben építi. Kultúrakövető faj, előszeretettel telepszik meg városok, falvak útszéli fáin. Hívóhangja ”tig-lic, tig-lic”. Éneke dallamos, lágyan hangzó csicsergés.

Május elejétől július végéig általában kétszer költ, de előfordul harmadszori fészkelése is. Ilyenkor a fiókák etetése augusztus elejéig is elhúzódhat. Finom növényi szálakból, rostokból, állati szőrökből épített fészkét legtöbbször a nyárfa termésével béleli. A 7-8 cm átmérőjű és 5-7 cm mély fészket a tojó készíti. A fészkek elhelyezési magassága rendkívül változó. 2-3 métertől a 10-12 méterig terjedhet. Előszeretettel választják a fészek építéséhez az akácfát, különösen a gömbakácot és a vadgesztenyét. A tojó a fészket sohasem a korona belsejébe, hanem mindig az ágvégek közelében levő villákra építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, ritkábban 4 tojásból áll, amelyet a tojó egymást követő napokon rak le és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A hím nem vesz részt a költésben, de a kotló tojót eteti. A fiókák a 12-13. napon kelnek ki és 14-15 napos korukban hagyják el a fészket.

Magevő madár. Finom felépítésű csőre az apró magvak összegyűjtésére és fogyasztására is alkalmas, ezért is láthatók csapatai gyakran disznóparéjon, ürmön, bogáncson. RÉKÁSI J. téli időszakban gyalogakác, gyermekláncfű és bogáncs magvainak maradványait találta begyében. A költési időszakban bogarakkal és hernyókkal is eteti fiókáit, de a táplálék zömét ilyenkor is a magvak alkotják. A gyűrűzési adatok szerint a Magyarországon fészkelők egy része télen a Balkán-félszigetre húzódik. Főleg Horvátországban, Jugoszláviában és Görögországban telelnek. Az állomány kisebb része vonul csak Olaszországba. Ugyanakkor hozzánk a tőlünk északra levő területekről, Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából és Németország keleti feléből érkeznek kisebb-nagyobb telelő csapatok. Sem európai, sem hazai állománya nem veszélyeztetett. A még röpképtelen fiókák közül, különösen a kertekben sokat elpusztítanak a házimacskák. Az őszi és főleg téli nagy csapatos kóborlások idején számos példány áldozatul esik a közúti közlekedésnek.

Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.