Vörösbegy (Erithacus rubecula)
Európában
csak a legészakiabb területekről hiányzik. Keleten Nyugat-Szibériáig
fordul elő. Észak-Afrika nyugati partvidékein is fészkel. Hazánkban
az erdős, bokros élőhelyeken gyakori madár. Elsősorban a hegyvidéki,
gazdag aljnövényzetű lomberdők lakója. Kedveli a nedves
patakvölgyeket, az erdei utak környékét. Rendszeresen költ a nagyobb
parkokban, arborétumokban is. Kisebb számban, de mindenütt fészkel
az ártereken és a városok zöldövezeti részeinek bokros kertjeiben.
Évente kétszer, április-májusban, illetve június-júliusban költ.
A fészkelő helyeken
először a hímek jelennek meg, a revírt és vele a párjukat is, a
később érkező tojók választják ki.
A hímek, mint az énekesmadarak általában többségben vannak, évente
akár 20%-uk is pár nélkül maradhat. Ezek intenzíven énekelnek,
alkalmilag revírt is tartanak és gyakran megzavarják fajtársaik
költését. A tojó a revír területén mozogva és aprólékosan válogatva
keresi meg a fészek helyét. Egyedül épít, néha még a párját is
elkergeti készülő otthona közeléből. A hím az építés ideje alatt a
revír különböző pontjain énekel, néha kíséri a párját.
Elsősorban talajon vagy annak közvetlen közelében fészkel. Földi
üregben, gyökerek között, erdei híd gerendáján, farakás között,
elhagyott harkályodúban, néha mesterséges fészekodúban költ. A
fészek alapja növényi szálakból, száraz levelekből és mohából áll, a
csészét finom gyökerekkel, moha és szőrszálakkal, ritkán apró
pihetollakkal béleli. Előfordul, hogy fészkét beboltozza. Az építés
általában 4-5 napig, szükség esetén jóval rövidebb ideig tart. A
tojások száma 6-7, a második költéskor gyakran 5. A tojó az utolsó
tojás lerakása után kezd kotlani. A hím általában nem váltja fel, de
amikor párja időről időre eltávozik a fészekről, eteti azt.
A kotlási idő 13-14 nap, a fiatalok 12-15 nap múlva hagyják el a
fészket. Egyenként rejtőznek el a közelben, ahol a szüleik tovább
etetik őket. A hazai erdőkben a vörösbegy a leggyakoribb
kakukkgazda. Tavasszal és a költési időben szinte kizárólag
rovarokkal, pókokkal táplálkozik. Ősszel és télen sok bogyót és más
növényi eredetű anyagot fogyasztanak,( feketebodza, szeder, ostorfa
termése). A tavaszi vonulás fő ideje március második és április első
felére esik, az őszi októberben éri el a csúcspontját. Ebben az
időszakban a vonuló vörösbegyek kertekben, árokparti bokrosokban,
tavak nádszegélyeiben, élő sövényekben mindenütt megfigyelhetők.
A magyar állomány a gyűrűzések adatai szerint dél-délnyugat felé
vonul, de télire rendszeresen észak-északkelet felől érkeznek
vörösbegyek Magyarországra. A legtöbb visszajelentés Olaszországból
származik, de magyar gyűrűs példányok egyebek mellett Spanyol-és
Franciaországban, Algériában is megkerültek. Európai és a hazai
állománya stabil. A nálunk telelő példányokat apróra vágott almával,
főtt hússal, sajttal, friss túróval, főtt tojással, lisztkukaccal
etethetjük. Macskamentes helyeken megtelepszik a tág nyitású C
típusú odúban is, melyet viszonylag alacsonyra- 50-100 cm-re
célszerű kihelyezni.
Védett madár, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. |